

Azt hiszem erre mondják azt, hogy jó időben voltunk jó helyen.
Házunk lassan, de biztosan kedveltté vált a vendégek körében. Mi pedig szó szerint belenőttünk a vendéglátásba. Minden megkeresett fillért a bővítésekre, átalakításokra
költöttünk. Nyaranta a kertben éttermet üzemeltettünk, ahol esténként hosszú sorban álltak a vendégek, hogy megkóstolhassák anya főztjét. Azért csak nyáron, mert a telek méretei nem tették lehetővé, hogy tovább terjeszkedjünk. Ez a gond rövidesen megoldódott, pöröghettek tovább a betonkeverők.
1993-ban meghirdettek Síkfőkúton egy 1 hektáros telket. Maga a telek és a rajta lévő romház leginkább egy katasztrófasújtotta övezetre emlékeztetett, viszont fantasztikus helyen volt. Összeült a család és úgy döntöttünk: megpályázzuk. Az
elképzelés nem volt túl komplikált, csak egy kis kempinget, a romépületből pedig egy éttermet akartunk kialakítani. Megnyertük a pályázatot.
Megindult a végtelennek tűnő földmunka, apa ismét éjszakákat töltött a rajzasztala felett, terveket gyártva, a fiúk meg végül teljesen lebontották a romházat, mert nem volt mit felújítani rajta.
Még ezek a korai tervek is elérhetetlennek tűntek az anyagi lehetőségeinkhez képest, pedig minden a családon belül zajlott. Hol voltak akkor még a pályázatok? Mai szemmel nézve elképesztő kamatra, hihetetlen feltételekkel vettünk fel hitelt, úgy hogy a bank éreztette velünk: őszintén remélik csődbe megyünk.
A következő pár évben csak azért dolgoztunk, hogy tőlük megszabaduljunk.
Azért jó haladtak a dolgok. 1996 július 8-án kis ünnepséggel egybekötött megnyitót tartottunk. Ezen a nyáron még csak a kemping és az étterem üzemelt.
Menetközben eltértünk az első tervektől (ha már a romot úgyis lebontottuk) és egy kicst nagyobbat építettünk, meghagyva a bővítés lehetőségét is, sose lehet tudni, hátha szobákra is szükségünk lesz felkiáltással... És lett!
Már a következő évben ... és azóta folyamatosan.
Ha családi címert kellene csináltatnunk azt hiszem egy kés és egy villa közt egy betonkeverő állna rajta a Bükkel a háttérben...
A törzsvendégeink pontosan tudják, hogy hozzánk képtelenség úgy visszajönni, hogy ne változzon valami az előző látogatásukhoz képest. Ez persze némi felfordulással jár, de mindenki elnézi nekünk a kicsit feldúlt
udvart azt a pár raklap téglát, miegymást, mert ez is része a családunk varázsának.
Házunk lassan, de biztosan kedveltté vált a vendégek körében. Mi pedig szó szerint belenőttünk a vendéglátásba. Minden megkeresett fillért a bővítésekre, átalakításokra
1993-ban meghirdettek Síkfőkúton egy 1 hektáros telket. Maga a telek és a rajta lévő romház leginkább egy katasztrófasújtotta övezetre emlékeztetett, viszont fantasztikus helyen volt. Összeült a család és úgy döntöttünk: megpályázzuk. Az
Megindult a végtelennek tűnő földmunka, apa ismét éjszakákat töltött a rajzasztala felett, terveket gyártva, a fiúk meg végül teljesen lebontották a romházat, mert nem volt mit felújítani rajta.
Még ezek a korai tervek is elérhetetlennek tűntek az anyagi lehetőségeinkhez képest, pedig minden a családon belül zajlott. Hol voltak akkor még a pályázatok? Mai szemmel nézve elképesztő kamatra, hihetetlen feltételekkel vettünk fel hitelt, úgy hogy a bank éreztette velünk: őszintén remélik csődbe megyünk.
A következő pár évben csak azért dolgoztunk, hogy tőlük megszabaduljunk.
Azért jó haladtak a dolgok. 1996 július 8-án kis ünnepséggel egybekötött megnyitót tartottunk. Ezen a nyáron még csak a kemping és az étterem üzemelt.
Menetközben eltértünk az első tervektől (ha már a romot úgyis lebontottuk) és egy kicst nagyobbat építettünk, meghagyva a bővítés lehetőségét is, sose lehet tudni, hátha szobákra is szükségünk lesz felkiáltással... És lett!
Már a következő évben ... és azóta folyamatosan.
Ha családi címert kellene csináltatnunk azt hiszem egy kés és egy villa közt egy betonkeverő állna rajta a Bükkel a háttérben...
A törzsvendégeink pontosan tudják, hogy hozzánk képtelenség úgy visszajönni, hogy ne változzon valami az előző látogatásukhoz képest. Ez persze némi felfordulással jár, de mindenki elnézi nekünk a kicsit feldúlt
Weboldalunk: www.nomadhotel.hu
Üdvözlettel: a Balogh Család
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése