A Rosinante harca a hullámokkal

A választások éve és a foci VB a mi életünkben az árvízzel kapcsolódik össze. Így lett ez idén is. Jól meg is ijedtünk, mert egyik napról a másikra jött az ár a Dunán. Több csoportot is le kellett mondanunk erre a hétre, de azt nem gondoltuk, hogy már vasárnap macsétával kell utat vágnunk a mögöttünk lévő rekettyésben, hogy a hétvégi tündi-bündi német vendégeinket kimenekítsük. De időrendben: előtte a szorgos kollégák- Ádám, Jani és Lajos (mostantól Hősök), Rotarysta barátaink, Gyuri, Detti és Mici, Sasa és Ábel (a faluból mindig segítő törzsvendégek), a halas Tomika, kőműves Pali és brigádja, és Péter - 4000 homokzsákkal megerősítették a parkoló előtti gátunkat, így hermetikusan lezártuk magunkat a víztől. Elszállítmányoztuk a vendégeket a két Berlingonkkal. A recepció átalakult forgalmas terminállá, a kivetítőt egy flip chart tábla helyettesítette, mindenki láthatta, hogy melyik járattal indul, és ki viszi el a már szombat óta a faluban állomásozó kocsijáig. Vasárnap délben pedig már csak 6-an maradtak a házban: Ágnes, Imre, Ádám, Marika, Jani és Kata. Ők álltak 24 órás őrségben, figyelve, hogy meddig emelkedik a víz. A szivárgáson kívül szerencsére komolyabb bajunk nem lett! Csütörtökön már az útról is eltűnt az 1 m-es víz, és tegnap este jött is az első csoport, akik egy jót csapatépítő-főztek velünk, paprikás krumplit készítettek és rétest nyújtottak.