Azért a 80-as évek közepén elég meredek gondolat volt panziót építeni egy kis faluban. Még úgy is, hogy Noszvaj idegenforgalmilag jelentős településnek számított az államilag támogatott üdülések és beutalók korában. " Maszekként" keményen meg kellett küzdenünk a korlátozásokkal és bízni abban, hogy az akkor még ismeretlen falusi turizmus teret hódít majd.
Azt hiszem erre mondják azt, hogy jó időben voltunk jó helyen.
Házunk lassan, de biztosan kedveltté vált a vendégek körében. Mi pedig szó szerint belenőttünk a vendéglátásba. Minden megkeresett fillért a bővítésekre, átalakításokra költöttünk. Nyaranta a kertben éttermet üzemeltettünk, ahol esténként hosszú sorban álltak a vendégek, hogy megkóstolhassák anya főztjét. Azért csak nyáron, mert a telek méretei nem tették lehetővé, hogy tovább terjeszkedjünk. Ez a gond rövidesen megoldódott, pöröghettek tovább a betonkeverők.
1993-ban meghirdettek Síkfőkúton egy 1 hektáros telket. Maga a telek és a rajta lévő romház leginkább egy katasztrófasújtotta övezetre emlékeztetett, viszont fantasztikus helyen volt. Összeült a család és úgy döntöttünk: megpályázzuk. Az elképzelés nem volt túl komplikált, csak egy kis kempinget, a romépületből pedig egy éttermet akartunk kialakítani. Megnyertük a pályázatot.
Megindult a végtelennek tűnő földmunka, apa ismét éjszakákat töltött a rajzasztala felett, terveket gyártva, a fiúk meg végül teljesen lebontották a romházat, mert nem volt mit felújítani rajta.
Még ezek a korai tervek is elérhetetlennek tűntek az anyagi lehetőségeinkhez képest, pedig minden a családon belül zajlott. Hol voltak akkor még a pályázatok? Mai szemmel nézve elképesztő kamatra, hihetetlen feltételekkel vettünk fel hitelt, úgy hogy a bank éreztette velünk: őszintén remélik csődbe megyünk.
A következő pár évben csak azért dolgoztunk, hogy tőlük megszabaduljunk.
Azért jó haladtak a dolgok. 1996 július 8-án kis ünnepséggel egybekötött megnyitót tartottunk. Ezen a nyáron még csak a kemping és az étterem üzemelt.
Menetközben eltértünk az első tervektől (ha már a romot úgyis lebontottuk) és egy kicst nagyobbat építettünk, meghagyva a bővítés lehetőségét is, sose lehet tudni, hátha szobákra is szükségünk lesz felkiáltással... És lett!
Már a következő évben ... és azóta folyamatosan.
Ha családi címert kellene csináltatnunk azt hiszem egy kés és egy villa közt egy betonkeverő állna rajta a Bükkel a háttérben...
A törzsvendégeink pontosan tudják, hogy hozzánk képtelenség úgy visszajönni, hogy ne változzon valami az előző látogatásukhoz képest. Ez persze némi felfordulással jár, de mindenki elnézi nekünk a kicsit feldúlt udvart azt a pár raklap téglát, miegymást, mert ez is része a családunk varázsának.
Házunk lassan, de biztosan kedveltté vált a vendégek körében. Mi pedig szó szerint belenőttünk a vendéglátásba. Minden megkeresett fillért a bővítésekre, átalakításokra költöttünk. Nyaranta a kertben éttermet üzemeltettünk, ahol esténként hosszú sorban álltak a vendégek, hogy megkóstolhassák anya főztjét. Azért csak nyáron, mert a telek méretei nem tették lehetővé, hogy tovább terjeszkedjünk. Ez a gond rövidesen megoldódott, pöröghettek tovább a betonkeverők.
1993-ban meghirdettek Síkfőkúton egy 1 hektáros telket. Maga a telek és a rajta lévő romház leginkább egy katasztrófasújtotta övezetre emlékeztetett, viszont fantasztikus helyen volt. Összeült a család és úgy döntöttünk: megpályázzuk. Az elképzelés nem volt túl komplikált, csak egy kis kempinget, a romépületből pedig egy éttermet akartunk kialakítani. Megnyertük a pályázatot.
Megindult a végtelennek tűnő földmunka, apa ismét éjszakákat töltött a rajzasztala felett, terveket gyártva, a fiúk meg végül teljesen lebontották a romházat, mert nem volt mit felújítani rajta.
Még ezek a korai tervek is elérhetetlennek tűntek az anyagi lehetőségeinkhez képest, pedig minden a családon belül zajlott. Hol voltak akkor még a pályázatok? Mai szemmel nézve elképesztő kamatra, hihetetlen feltételekkel vettünk fel hitelt, úgy hogy a bank éreztette velünk: őszintén remélik csődbe megyünk.
A következő pár évben csak azért dolgoztunk, hogy tőlük megszabaduljunk.
Azért jó haladtak a dolgok. 1996 július 8-án kis ünnepséggel egybekötött megnyitót tartottunk. Ezen a nyáron még csak a kemping és az étterem üzemelt.
Menetközben eltértünk az első tervektől (ha már a romot úgyis lebontottuk) és egy kicst nagyobbat építettünk, meghagyva a bővítés lehetőségét is, sose lehet tudni, hátha szobákra is szükségünk lesz felkiáltással... És lett!
Már a következő évben ... és azóta folyamatosan.
Ha családi címert kellene csináltatnunk azt hiszem egy kés és egy villa közt egy betonkeverő állna rajta a Bükkel a háttérben...
A törzsvendégeink pontosan tudják, hogy hozzánk képtelenség úgy visszajönni, hogy ne változzon valami az előző látogatásukhoz képest. Ez persze némi felfordulással jár, de mindenki elnézi nekünk a kicsit feldúlt udvart azt a pár raklap téglát, miegymást, mert ez is része a családunk varázsának.
Weboldalunk: www.nomadhotel.hu
Üdvözlettel: a Balogh Család
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése